A valaha mért egyik legsúlyosabb földrengése nyomán kialakult szökőár szedte a legtöbb áldozatot Japánban. Ám az épületek többsége állva maradt, és ez jórészt egy zseniális magyar mérnök újításának köszönhető. A történelem eddigi egyik legerősebb földmozgássorozatában kitűnőre vizsgáztak a rengésbiztos épületek. Mindezt jószerivel egy zseniális magyarnak köszönheti a világ. Tarics Sándor 1936-ban tagja volt az olimpiai bajnokságot nyert magyar vízilabda-válogatottnak, és ugyanabban az évben mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, ám szakmai karrierje új hazájában, Amerikában teljesedett ki.
Az Egyesült Államokban élő 98 éves magyar mérnök ifjonti lelkesedéssel magyarázza korszakos találmányának lényegét
– Dobostorta ihlette a zseniális újítást?
– A legendás Komjádi Béla mondta rám, hogy vízilabdásként megláttam mindazt, ami lehetséges, de senki sem számít rá. Azt hiszem, mindez mérnökként is igaz volt rám – jellemezte önmagát Tarics, akit amerikai otthonában értünk utol.
– Az ön által vezetett mérnöki csapat forradalmian új megoldást javasolt a földrengésbiztos építkezéseknél. Azt is olvastam, hogy a híres-neves dobostorta volt az ihlető modell.
– Hát, az enyhe túlzás! – nevet a telefonban a csaknem százévesen is ifjonti frissességgel és lelkesedéssel beszélő magyar.
– Sokan mondják valóban, hogy ez az építőipar dobostortája, és annyiban nagyon is helyénvaló a hasonlat, hogy rétegesen egymáshoz vulkanizáltunk acéllemezeket és gumisávokat. Ezek általában kerek formájúak, és az épületek oszlopai ezekre az acélgumi- pogácsákra támaszkodnak.
Hogy megértsük Tarics Sándor mérnöki leleményének lényegét, tudni kell, hogy földrengéskor elsősorban a talaj vízszintes elmozdulása okozza az épületek összeomlását. Amikor a föld és az épület rezgési frekvenciája közel azonos hullámhosszú, akkor a kettő ereje összeadódik, és a hagyományos elvvel felépített házak – különösen a merev vasbeton- vagy téglaszerkezetűek – szabályosan szétrázódnak, összeroppannak.
A Tarics–féle újítás lényege abban áll, hogy az épületek (hidak, utak) nem érintkeznek közvetlenül a földrengések által gyakorta veszélyeztetett talajréteggel, hanem közöttük ott az általában egy méter átmérőjű vas-gumi pogácsa. Az acéllapok közé préselt gumirétegek ugyanis képesek a legintenzívebb vízszintes mozgássorozatot is lefékezni, így a talaj rezgése erősen letompítva érkezik meg az épülethez. Olyasmi ez, mintha vízszintesen elhelyezett lengéscsillapítókat szerelnének a házak (utak, hidak) és a talaj közé.
– Nem ellenáll a földrengésnek, hanem mozog vele, ám eközben erőteljesen tompítja annak energiáját– magyarázza nagy lendülettel Tarics, majd sporthasonlattal él.
– Ha egy ütés a ringben telibe talál egy fejet, akkor K. O. is lehet a vége. Ha azonban a bokszoló az ütéssel egy ütemben hátrahajol, mintha csak hátrakísérné a támadó öklöt, akkor meg sem érzi a csapás erejét. A távol-keleti harcművészek alapfilozófiája éppen ez, és valahogy így működik a mi találmányunk is, amely függőlegesen nagyon merev, vízszintesen azonban rugalmasan el tud mozogni minden irányban!
A 98 éves egykori pólós – aki tervei szerint a londoni olimpiára is ellátogat – elmondja még, hogy Amerikában, de főként Japánban csaknem háromezer épületet (hidat, utat) emeltek fel a Tarics-féle acél-gumipogácsákra helyezve.
Forrás: Magyar olimpiai bajnok mentette meg Tokió felhőkarcolóit – Borsonline.hu.
RSS
