Horváth Gyula fellépett többek között Mexikóban, Japánban és Sydney-ben is. II. János Pál pápa emlékplakettel köszönte meg felemelő játékát. Vajon kit rejt ez a név? Bár a világot meghódította, hazánkban mégis kevesen ismerik. Talán lassan beérik a több évtizedes gyakorlás, és teljesülhet az álma: híressé válni saját hazájában.
Aki zenészcsaládba születik, szinte az anyatejjel együtt szívja magába a zene szeretetét is, és a szülők is ezt várják el a gyermeküktől. Alig pár hónappal a Rajkó zenekarba való felvételije előtt kórházba került, ahol négy órán át operálták a kezét. „Az volt az első kérdésem, hogy a megméretésig meggyógyul-e a kezem. De hála Istennek addigra rendbe jött annyira, hogy el tudtam menni a felvételire, és fel is vettek” – emlékezett vissza a prímás.
Több mint húsz év elteltével most ismét megsérült. Maxim Wengerowhoz hasonlóan neki is ínhüvelygyulladása lett, emellé egy izomhúzódás is társult. Wengerowot három évre eltiltották a hegedüléstől, ő ezt be is tartja. Horváth Gyulát azonban a zene iránti szeretete állandó játékra készteti. Nehezére esik a játék, de a Gundel étteremben a vendégekre való tekintettel mégis muzsikál nekik. Mint elmondta, van egy kedves kollégája, aki átveszi a szerepét, ha elfárad vagy fáj a keze. – Nagyon félek, hogy egyszer azt mondják, nem játszhatok többé. De nem bírom megállni, hogy ne gyakoroljak…”Ahhoz, hogy valaki szívvel-lélekkel a zenének éljen, nagyon sok bátorítás, elszántság és szenvedély kell. A szülők mindig ott álltak a művész mellett. „A szüleim mellett Farkas Gyulának is sokat köszönhetek”. Mint megemlítette, ő a Rajkó zenekarban figyelt fel rá, „meglátta és kihozta belőlem azt a tehetséget, amivel rendelkezem”. „Nagy dolog volt abban az időben, hogy 16 évesen Franciaország és más nyugat-európai ország színpadán is megmutathattam a tehetségemet.”
Játszott II. János Pál pápának is
A külföldi karrier beindult, sorra kapta a felkéréseket. Meghatottan emlékszik vissza az első híres koncertjére a Rajkó zenekarral, amit nem másnak adtak, mint II. János Pál pápának. Amikor a Vatikánba kapott meghívást, annyira fiatal volt, hogy igazán fel sem fogta, kinek is játszik. Magyar zeneszerzők műveit adták elő, illetve olyanokét, akik magyar zenéket írtak át, mint Johannes Brahms, Liszt, Vittorio Monti. A koncert végén személyesen ment hozzájuk II. János Pál, kezet fogott velük, majd átadott egy emlékplakettet – emlékezett vissza Horváth Gyula.
Fordulatot hozott a győzelme
A sok gyakorlásnak meg is lett az eredménye, hiszen 2004-ben elhozta a 2. Nemzetközi Prímásverseny első díját. A vonópárbaj győzelme megváltoztatta az életét. Olyan emberek segítették a művészetét ezután, akik előtte nem ismerték. „Mindent, amit elértem, csak a tudásom által értem el. Mindenre büszke vagyok” – tette hozzá. Játszott a Sydney-i Operában, a Milánói Scalában kétszer is fellépett. Amerikába többször eljutott, Ausztráliába, Japánba kétszer. Szinte a világ összes pontján járt, mindenhol nagy sikert aratott. Az idén megy harmadszor vissza Japánba. Tavaly Mexikóban lépett fel, ahol 18 koncertet adott, négy helyen kormányzói kitüntetésben is részesült. Tavaly Peter Gabriel hívta meg egy francia impresszárióhoz. Ott a megnyitón 25-30 ezer embernek játszott. Ausztráliában pedig egy szabadtéri fesztiválon 15-20 ezer ember előtt koncertezett.
De mint a prímás elmondta, elődjei olyan zenei alapokat tettek le, amit ha valaki magas színvonalon művel, akkor a világ minden pontján szívesen és nagy örömmel látják. Hiszen a zenében nincsenek nyelvi nehézségek. Ahogy fogalmazott, a zene csak jó vagy rossz lehet, és az ő temperamentumos, változatos játéka mindenhol nagy sikert arat.
Bár szinte az egész világ ismeri és szereti Horváth Gyula munkásságát, ő mégis Magyarországon szeretne játszani. Ez a vágya lassan beteljesülni látszik. Rengeteg jótékonysági koncerten vett részt. Mint mondta, mostanában sok mindennel elhalmozta Magyarország. Különböző állami elismerésekben volt része, Budapest Príma díjat kapott, és már azt is hallotta, hogy talán Liszt-díjra is jelölik március 15-én. „Örülnék, ha 38 évesen Liszt-díjat kapnék. Ez lenne a művészetem csúcsa. Mutatná, hogy érdemes volt zenét tanulni” – nyilatkozta a muzsikus. Elmondása szerint szereti járni a világot, de az a célja, hogy többet lehessen itthon. Álmai között szerepel, hogy létrehoz egy olyan iskolát, ahol tehetséges, de anyagi nehézségekkel küzdő gyerekeken segít.
Mindig van hova fejlődni
Egy igazi művész soha nem dőlhet hátra a székében, és mondhatja azt, hogy ő már mindent elért. A sikerhez kell egy nagy adag tehetség, kitartás, jó tanárok, sok gyakorlás és a zene iránti alázat. A prímás véleménye az, hogy öt-hat emberöltő is kevés lenne ahhoz, hogy valaki igazán megtanulja a zenét. „Aki alázattal van a zene iránt, az örökké tanulja” – szögezte le a prímás.
Forrás: MNO Magyar Nemzet Online – Akinek aranyból van a keze.
RSS
