A Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapján lezajlott, december 31-én zárult internetes szavazáson a kősüllő (Sander volgensis) érte el a legjobb eredményt, maga mögé utasítva az ugyancsak sokak szimpátiáját élvező réti csíkot és a harmadik helyezett sujtásos küszt. A Magyar Haltani Társaság fontos feladatának tekinti az ismeretterjesztést – ebbe illeszkedik az év hala akció is –, de elsőrendű célja a természetes vizekkel kapcsolatos haltani kutatások szorgalmazása és az eredmények közkinccsé tétele. „Ennek érdekében évente rendezünk konferenciát a témakörben, Debrecenben és Tiszafüreden felváltva. Utóbbi helyszínt az indokolja, hogy hazánk második legnagyobb vízterülete, a Tisza-tó partján fekszik. A víztározó változatos halállománya vonzó tényező, amelynek szerepe lehetett abban, hogy az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete ugyancsak Tiszafüreden alakítja ki újonnan létesült Tiszakutató Osztályának telephelyét” – mondja a társaság elnöke.
Népszerűsítik a győztest
2009-ben döntöttek úgy, hogy 2010-től kezdődően évente kiválasztanak egyet halaink közül, és mint az év halára, igyekeznek ráirányítani a figyelmet. „Az akció célja őshonos fajaink népszerűsítése, ismertebbé tétele, ugyanis halfaunánknak már 20 százaléka származik idegen tájakról”. A tavalyi év hala a nyúldomolykó volt, ennek a kevésbé ismert fajnak 2010-ben szüntették meg a halászhatóságát, ami külön apropót is adott a választásnak. És hogy mi a „jutalma” a győztesnek? Ismeretterjesztő cikkekben mint figyelmet érdemlő természeti értéket igyekeznek megismertetni a halak iránt kevésbé érdeklődő nagyközönséggel is.
„Főleg a horgászok örülnek a kősüllő sikerének, hiszen fogható faj, ugyanakkor többen közülük az eddiginél komolyabb védelmet igényelnének számára. Szeretnék elérni, hogy a legkisebb fogható mérete 20 helyett 25 centiméterre, a naponta elvihető mennyiség pedig 3 kilogrammról 3 darabra változzék. ”
A méretbeli korlátozás néhány helyen már most is él, így például a Tisza-tavon. A naponta elvihető mennyiséggel kapcsolatban a társaság elnöke elismeri, az inkább szimbolikus lenne, mert kevés vizünkben él olyan állomány, amelyből naponta akár húsz darab 15 dekagrammos példány is horogra akadhatna. A hazai horgászrekord 3,2 kilogramm: előbb 1980-ban, majd 2006-ban fogtak ilyen súlyú példányt. „A horgászok egyébként ismerik és szeretik a ‘köves’-nek becézett, ízletes halat, amelyet rendszeresen szerepeltetnek a fogási naplókban. A Balatonban a Keszthelyi-öbölben a leggyakoribb, nem zavarja, hogy ott üledékesebb a tó. Olykor a piacon is találkozhatunk vele, de főleg a süllők között, annyi nincs belőle, hogy külön árulják”.
A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) adatai szerint 1981-ben 16,8, 2006-ban 10,8, míg 2009-ben 14,2 tonnát fogtak belőle a horgászok. Halászati értéke csekély, 2009-ben 2 tonnánál több nemigen került a hálókba. A Balatonban ugyanakkor drasztikus a visszaesés: az 1981-es 11,8 tonnás horgászzsákmány tavalyelőttre 1,2 tonnára csökkent. „Ennek oka lehet az élőhely változása, a kevesebb balatoni horgász is, valamint döntően az elsősorban orsó alakú halakkal táplálkozó kormoránok, vagy más néven kárókatonák elszaporodása. Ezek a halevő madarak elég nagy pusztítást végeznek a magyar halpopulációban”. A kősüllők pedig kisebb méretük miatt épp ideális eleségeik. Ez főleg azért káros, mert a zsákmány egy részét valószínűleg a növendék halak teszik ki, így a halpiramis talpa „elvész”, elmarad az utánpótlás. Különösen a téli időszak veszélyes, mert akkor Európa többi részéből is érkeznek ide madarak, számuk ekkor a 30-50 ezret is elérheti . És ha ez még nem lenne elég, a fogassüllő-állomány is kisebb rokona ellen dolgozik, népszerű a süllők közötti „kannibalizmus”. „Hiszen hiába ragadozó a kősüllő is, mérete miatt ő is zsákmánnyá válik.”
Megoldható a kormoránok okozta probléma?
Érthető, hogy a horgászok, halászok nem szeretik a kormoránt, hiszen halat eszik, viszont a természet része – árnyalja a kárókatonákkal kapcsolatban kialakuló képet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársa. Emlékeztet rá, hogy a 20. század közepéig tartó üldözés és a természetes vizek halállományának visszaszorulása nagyon lecsökkentette a kormoránok számát. Később védetté váltak, majd az 1990-es években, az állománynövekedéssel párhuzamosan újra vadászhatóvá, ezt követően kerültek abba a kategóriába, amelyben most is vannak. Nálunk a Környezetvédelmi Minisztérium 13/2001-es rendelete a fajt az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok közé sorolja.
Az egyesület adatai szerint hazánkban körülbelül ötezer pár kormorán fészkel, amivel nem is lenne baj, hiszen jól körülhatárolható, halászatilag általában nem hasznosított helyeken élnek. Az igazi problémát a téli időszak okozza, amikor a Balti-tenger térségéből és Fehéroroszországból jelentős egyedszám érkezik. Ekkor – ideiglenesen – a hazai állomány száma elérheti a huszonötezer példányt. „Ezek a számok azonban csak becslések, pontos adatok sajnos nincsenek – teszi hozzá – hiszen a folyamatos vándorlás miatt nehéz felmérni a számukat, bár a módszertan meglenne hozzá.” Azt nagyon rossz ötletnek tartja, amikor a hazai fészkelőhelyek zavarása kerül szóba. „Ezek egyrészt kisebb helyet foglalnak el, másrészt kevés gondot okoznak. A téli csapatok kezelését kell megoldani, amely összefogással nem lehetetlen feladat” – figyelmeztet az MME munkatársa.
Forrás: MNO Magyar Nemzet Online – „Kannibalizmus” is fenyegeti az idei év kedvencét + Képek.
RSS
