Fővárosunk történetének emlékezetes pillanatait idézik fel a „Festett képek a városról. 18–20. századi látképek Pest–Budáról, Budapestről” című kiállítás képei, melyek a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában tekinthetők meg. A 72 festményt a Fővárosi Képtár gyűjteményéből válogatták.
A veduták (részletes, tényszerű, realista festmény, rajz vagy metszet, amely egy várost, vagy egyéb helységet ábrázol) készítése hazánkban a 17. században élénkült meg, ilyen képekről ismerhetjük meg például Buda 1686-os ostromának egyes momentumait is a kiállításon. Ám a látkép ábrázolása eleinte csak másodlagos volt, amolyan kiegészítő funkciót töltött be, háttérként szolgált egy-egy híres személy ábrázolásához, vagy oltárképeken lehetett felfedezni. Az ilyen alkotás a közlekedés megélénkülésével jutott jelentőséghez, amikor az emberek már többet utaztak, akár messzi tájakra is, kedvtelésből. A kirándulásokat gyakran örökítették meg az adott társasággal utazó művészemberek. Az elsődleges funkció ekkor még a topografikus ábrázolás volt, majd egyre jobban érvényesült a művészi megközelítés is.
Az 1700-as évek végéhez közeledve hazánk központja Buda és Pest lett, ami megnyilvánult abban is, hogy jelentős építészeti átalakuláson mentek át a városrészek. Pest klasszicista jelleget öltött a 19. század első évtizedeiben: a képek hűen ábrázolják a Duna partján felépült házakat, a Vigadót, de tanúskodnak a Magyar Nemzeti Múzeum építéséről, vagy a Városháza átépítéséről is. Buda kapcsán szintén megragadható néhány jelentős változás: például a Gellérthegyen felépült a Csillagda és a csillagászok lakóháza. Az újonnan épülő, eltűnő, vagy épp átalakuló részleteken túl a képeken egy festői szépségű város változásaiban gyönyörködhet az érdeklődő. A Duna természetesen központi szerepet kap a festményeken. A városrészeket együtt is megörökítették, de bőségesen találunk szűkebb nézőpontú ábrázolásokat is: a budai Duna-partot, vagy épp a ferencvárosit. A Rózsadombról is lenyűgöző képet kapunk a városról, akárcsak a Gellérthegyről, ahonnan a pesti Dunasor látványa megragadó.
A kiállítást szemlélve jól érzékelhető a veduták stílusának változása is. A tájkép kiegészítő szerepét levetkőzve önállósul, és egy-egy esemény kapcsán megörökíti híresen szép fővárosunk különböző pontjait. A 19. század végére érett be hazánkban ez a festménytípus, melynek készítését pályázattal is próbálták ösztönözni. Az 1884–1885-ös kiírásra 67 mű készült el, amelyekből sajnos csak egytucatnyit sikerült kiállítani. A fotózás megjelenésével szorult háttérbe a veduták készítése, de a 20. század művészei időről időre visszanyúltak ehhez a műfajhoz. Ám a képeknek ekkor már más funkciója van: nem a puszta látvány tényszerű megörökítése a cél, hanem a látványon túli mondanivaló kerül előtérbe. Ahogy arról a kiállított alkotások egy-egy darabja is tanúskodik, a színek és formák sokszor az elidegenedést, vagy épp az ipari civilizáció térhódítását hangsúlyozzák.
A kiállítás helyszíne: Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum, 1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári Palota E épület
Megtekinthető: 2010. december 16. – 2011. február 27.
Forrás: MNO Magyar Nemzet Online – Budapest változása – ahogy még nem láthattuk.