Magyar Örökség-díj megalapítói 1995-ben határozták meg a díj misszióját: az elmúlt negyven-ötven esztendőben a magyar történelemnek olyan alkotó személyiségei merültek feledésbe, és kerületek ki ezáltal a nemzeti emlékezetből, akik alapvetően meghatározták a XIX. És XX. századi Magyarország fejlődési irányát. Ezeket a személyiségeket, életműveket szinte elő kell bányászni a feledés mélységeiből,hogy példaként lehessen őket a mai nemzedék elé állítani: íme, ők voltak azok, akik a magyar XX. századot megcsinálták. Ez az oka, ha úgy tetszik: történelmi oka annak, hogy a bizottság számos esetben jutalmaz Magyar Örökség-díjjal már nem élő személyeket vagy egykor működött intézményeket. Ezek a személyek, intézmények maguk idejében óriások voltak, a személyek közül nem egy a zseni kategóriájába sorolható. Csak néhányat említve: Bartók Béla, Lajtha László, Dohnányi Ernő – Kodály Zoltán már korábban megkapta a díjat -, a szinte teljesen feledésre ítélt Reményik Sándor vagy Dsida Jenő, és természetesen az olyan géniuszok is a díjazottak közé kerültek, mint József Attila vagy Kosztlányi Dezső. De méltán büszkék lehetünk olyan Nobel-díjas tudósainkra, mint Békéssy György vagy Wigner Jenő. A volt oktatáspolitikusok közül külön ki kell emelni gróf Klebelsberg Kunót, a két világháború közti időszak legendás kultuszminiszterét.
A felsorolt példákból is kitűnik, hogy a díj odaítélésénél a fő szempont az életmű minősége volt. A kiváló orvostudós, Korányi Sándor esetében például, hogy az orvostudományban iskolát teremtett, s mellesleg tizennyolc alkalommal terjesztették elő Nobel-díjra. Az intézmények teljesítményét is értékelik, néhány éve például a több, mint háromszáz éves nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium neve került az Aranykönyvbe. Az elbírálás során tudatosan figyelnek arra, hogy a posztumusz díjak és az élő személyeknek, működő intézményeknek juttatott elismerések megfelelő arányban legyenek. A Magyar Örökség-díj erkölcsi elismerés. Szépsége éppen abban áll, hogy nem jár pénzjutalommal vagy egyéb anyagi elismeréssel. A kitüntetettek egy oklevelet kapnak és egy – a magyar Szent Koronát ábrázoló – jelvényt.
Fontosnak tartják azt, hogy a Magyar Örökség-díj – a maga szerény eszközeivel – felmutassa azokat az értékeket, amelyek a múltban és a jelenben is hozzájárultak, hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, gazdagításához. A valódi szellemi, kulturális, tudományos, gazdasági értékek felismerése és felismertetése alapozza meg a jövőt; ez Széchenyi István iránymutatásából is következik: „A múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni.” A Magyar örökség-díjjal azt a hitet szeretnék erősíteni, hogy minden nehéz, olykor kilátástalannak tűnő helyzetből is van kiút. A Laudációk könyve most megjelenő második kötete ezt az optimizmusra serkentő szellemiséget szeretné eljuttatni az olvasókhoz.
A díj történetének első öt évében 1945 utáni teljesítményeket díjazott a Bírálóbizottság. A következő – jelenleg is tartó – öt évben az időbeli határ a XX. század elejéig, illetve esetenként a kiegyezésig nyúlik vissza. Néhány kiragadott példa a kitüntetettek köréből: Antall József, Teleki Pál, Hamvas Béla és Kemény Katalin, Bartók Béla, Endrédy Vendel, Kodály Zoltán, Scheiber Sándor, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Nagy László, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, Kandó Kálmán, Balczó András, Egerszegi Krisztina, a labdarugó Aranycsapat, Hajós Alfréd, Böjte Csaba, Berszán Lajos , Borsa Gedeon, Haáz Sándor és a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, Olofsson Placid atya, Simándy József, Lauer Edith, Dudás Károly, Gyapay Gábor, Szabó Dénes és az általa vezetett kórusok, a Száztagú Cigányzenekar, Szőnyi Erzsébet, Zielinski Szilárd, a Természet Világa c. folyóirat, a Herendi Porcelán Manufaktúra, a pécsi Zsolnay Gyár, a gróf Széchényi Ferenc alapította Országos Széchenyi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum, az 1956-os Vizilabda Bajnokcsapat, a Wekerle-telep, a Magyar Rádió, a Pannonhalmi Főapátság, a Tihanyi Főapátság, az Evangélium Színház és Udvaros Béla, a Fűvészkert és dolgozói, Molnár Ferenc, az Amerikai Magyar Alapítvány és Molnár Ágoston, a Sárospataki Református Kollégium, Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és ifj. Sapszon Ferenc, az 1956-os forradalom és szabadságharc, Raksányi Gellért. A századik díj “a magyar nép Szent Korona iránti tisztelete” volt.
Az 1995-2000 közötti díjazottak adatait, illetve a róluk elhangzott laudációkat a „Magyar Örökség. Laudációk könyve 1995-2000″ című kötetben tette közzé a Magyarországért Alapítvány.
A Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának tagjai: Dr. Hámori József neurobiológus, a Bizottság elnöke, Dr. Fekete György belsőépítész, a Bizottság alelnöke. Tagok: Bakos István tanár, művelődéskutató, Dr. Benkő Samu irodalomtörténész (Kolozsvár), Dr. Bolberitz Pál teológus, vallásfilozófus, Dávid Katalin művészettörténész, Farkas Márta nyelvész, Gazda István tudománytörténész, Hegedűs Miklós matematikus, Jókai Anna író, Juhász Judit újságíró, Juhász László művelődéstörténész, Németh Magda tanár, Ódor László tanár, Pázmándi Gyula matematikus, Poprády Géza könyvtáros, Pungor Ernő természettudós, Rókusfalvy Pál pszichológus, Roska Tamás infobionikus, Schulek Ágoston tanár, Spányi Antal római katolikus megyéspüspök, Sunyovszky Sylvia színművész, Szakály Sándor történész, Tóthpál József művelődéskutató, Varga Csaba jogfilozófus, Veres-Kovács Attila református lelkész (Nagyvárad), Zelényi Annamária nyelvész, egyetemi oktató, Zelnik József etnográfus. A Bizottság örökös tagja Balogh János zoológus, ökológus professzor.
Forrás: Magyar Örökség Díj
RSS
